Pillanatok alatt szaladt el, mégis megannyi örömöt szereztél nekem Kincsem, ami visszagondolva felfoghatatlan, hogyan is férhetett bele ennyi minden csupán egyetlen röpke évbe. Nem nosztalgiázni szeretnék most és "pontokba szedni" az élményeket amiket veled élhettem át, mert életemben először érzem úgy, hogy nincs arra szükségem, hogy akár a jó, akár a rossz pillanatokban vissza kelljen emlékeznem a legszebb eseményekre a kapcsolatunkban. Ennek egyetlen oka van; minden este amikor veled fekszem, és minden reggel amikor veled kelek a napom két legmeghatározóbb és egyben legboldogabb része. Azzal a tudattal létezni 12 hónapja, hogy egy olyan társ áll mellettem, aki figyel rám, törődik velem, kedves hozzám, türelmes, vicces és felnézhetek rá az esze miatt is, hiszen bármit kérdezhetek, mindenre tudja a választ, mindent megbeszélhetek vele, a legjobb tanácsokat tőle kapom és nem ritkán még a gondolataimat is kitalálja...hát ha le lehetne írni a tökéletest, az sem biztos, hogy hozzá hasonlítható lenne. És ez az a pont amikor észbe kapok, hogy lehet, hogy külső szemmel olvasva már itt csöpögősnek tűnhet a dolog, de a lehető legőszintébben: csak és kizárólag azért írom ezt a kurva blogot, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a leginkább úgy tudjam magam kifejezni, ahogy azt a szívem mélyén érzem és szavakba nem tudnám önteni..ezért csak folytatom itt és hadd csöpögjön.
Szeretném megköszönni mind a 365 napot, a jót és rosszat egyaránt, és belegondolva talán a "rosszért" vagyok a leghálásabb..minden vitáért, hangos vagy kevésbé hangos de annál hosszasabb veszekedésért. Nem csak azért mert kitartottál mellettem, elviselted a féltékenységem, a felesleges hisztit, mikor némelyik után tükörbe sem tudtam nézni és azt kérdeztem magamtól: mégis mi a FASZÉRT csináltam ezt? Miért bántottalak meg? Hiszen túlzás nélkül, de Soha senki még így nem szeretett, ahogy Te szeretsz.
Most jön az a bekezdés amit már hüppögve, könnyes szemmel írok...
Köszönöm, hogy megváltozhattam melletted. Nem csak miattad, főként magam miatt volt rá szükség, de te nyitottad fel a szemem és te nem hagytál cserben mikor a legjobban szükségem volt támaszra. Megbeszélhettem veled mindent, és te nem dobtál el, ha hibáztam, pedig beismerem, hogy nem egyszer megérdemeltem volna, és minden elismerésem a tiéd, amiért mérhetetlen türelemmel és odafigyeléssel állítottál fel a padlóról, és elérted, hogy a legmakacsabb ember akit ismerek, lejjebb adjon az egójából, magába nézzen, és felismerje, hogy Bassza meg, Ő tényleg szeret..nem az apám, nem kell neki tökéletesnek lennem, hisz a legrosszabb napjaimon is mellettem áll, nem fog elhagyni, és nem vagyok neki jelentéktelen..mellette egyszerre lehetek kislány és igazi nő. Szívesen megyek vele társaságba, a barátai olyanok mint ő, nem aláz meg, nem bánt meg sem szóval, sem tettel.
Köszönöm, hogy magamra találhattam melletted, mert te úgy szeretsz, ahogy én szeretném, hogy szeressenek.
Köszönöm, hogy befogadtál a családodba, és igazi családtagnak érezhetem magam. Olyan örök pillanatokat élhettem meg veletek, amelyekről eddig csak álmodozhattam, ha épp egy filmben láttam.
Boldoggá tesz, hogy együtt élhetek veled Gombás András.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Szeretlek.
Boldog évfordulót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése