Anya

Egy kicsi szív, egy új élet, amely olyan tiszta, hibátlan és jóságos, hogy csupán pozitív érzéseket kelthet abban, akinek van lelke. 

Minden kapcsolatban adódnak problémák, nincs sem két egyforma ember, sem két hibátlan. No, de még egy sem. Én másfél évig szerettem valakit, ugyan nem egy tökéletes kapcsolatban, mindketten sokat hibáztunk, nem voltunk sem türelmesek, sem megfontoltak, de ez már nem számít, hiszen akit szerettem, kifordult magából. Túlzás nélkül, teljesen összetörtem. Írhatnék az ő oldaláról is, leírhatnám gondolatait, szavait, tetteit, de nem mérgezem magam többé azzal, hogy valaki olyat próbálok megérteni, elfogadni, szeretni, aki bánt minket.

Édesanya lettem, soha többé nem leszek már egyedül. Ez az egyetlen indok, ami nem hagy a padlóra zuhanni már. Felér a legnagyobb, legszebb ajándékkal, amit valaha kaphattam. Egy angyal engem választott anyukájának. Félek. Hogy fogok neki mindenben megfelelni? Már most szeretnék tökéletes anya lenni. Ijesztő, ahogy minden egyes reggel, mikor tükörbe nézek, másnak látom magam, s nem csak látom, érzem is ezeket a változásokat. Ahogy a testem átalakul, formálódik, rendeződik, talán a lelkem is szép lassan megnyugszik. Egy kicsi szív, kicsi élet, kicsi test van a testemben. Ez az igazi csoda. Mindent megfogok érted tenni, erőm felett. Sosem engedem meg magamnak, hogy szomorúnak láss, vagy érezz. Bár apukád nem lesz, kiegyensúlyozott, boldog családban fogsz felnőni. 5 évesen nem lesz iphone-od, de megtanítalak helyette biciklizni. A családi napokon az oviban, a suliban csak ketten leszünk, de cserébe a lelki társad leszek, a legjobb fej anya, akinek mindent elmondhatsz. Talán néha szigorúnak ítélsz majd meg, de csak azért, mert én is ezáltal kaptam a legjobb nevelést. Félteni foglak, nagyon, hiszen már most a legnagyobb kincsem vagy a világon, de megpróbálok majd nem túlzásokba esni. 

Tudom az élet az egyik kezével ad, a másikkal elvesz, de ezt az érzést már senki nem veheti el tőlem. Hálás vagyok. Köszönöm. 

Tizenkét hónap.

Pillanatok alatt szaladt el, mégis megannyi örömöt szereztél nekem Kincsem, ami visszagondolva felfoghatatlan, hogyan is férhetett bele ennyi minden csupán egyetlen röpke évbe. Nem nosztalgiázni szeretnék most és "pontokba szedni" az élményeket amiket veled élhettem át, mert életemben először érzem úgy, hogy nincs arra szükségem, hogy akár a jó, akár a rossz pillanatokban vissza kelljen emlékeznem a legszebb eseményekre a kapcsolatunkban. Ennek egyetlen oka van; minden este amikor veled fekszem, és minden reggel amikor veled kelek a napom két legmeghatározóbb és egyben legboldogabb része. Azzal a tudattal létezni 12 hónapja, hogy egy olyan társ áll mellettem, aki figyel rám, törődik velem, kedves hozzám, türelmes, vicces és felnézhetek rá az esze miatt is, hiszen bármit kérdezhetek, mindenre tudja a választ, mindent megbeszélhetek vele, a legjobb tanácsokat tőle kapom és nem ritkán még a gondolataimat is kitalálja...hát ha le lehetne írni a tökéletest, az sem biztos, hogy hozzá hasonlítható lenne. És ez az a pont amikor észbe kapok, hogy lehet, hogy külső szemmel olvasva már itt csöpögősnek tűnhet a dolog, de a lehető legőszintébben: csak és kizárólag azért írom ezt a kurva blogot, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a leginkább úgy tudjam magam kifejezni, ahogy azt a szívem mélyén érzem és szavakba nem tudnám önteni..ezért csak folytatom itt és hadd csöpögjön. 

Szeretném megköszönni mind a 365 napot, a jót és rosszat egyaránt, és belegondolva talán a "rosszért" vagyok a leghálásabb..minden vitáért, hangos vagy kevésbé hangos de annál hosszasabb veszekedésért. Nem csak azért mert kitartottál mellettem, elviselted a féltékenységem, a felesleges hisztit, mikor némelyik után tükörbe sem tudtam nézni és azt kérdeztem magamtól: mégis mi a FASZÉRT csináltam ezt? Miért bántottalak meg? Hiszen túlzás nélkül, de Soha senki még így nem szeretett, ahogy Te szeretsz. 

Most jön az a bekezdés amit már hüppögve, könnyes szemmel írok...

Köszönöm, hogy megváltozhattam melletted. Nem csak miattad, főként magam miatt volt rá szükség, de te nyitottad fel a szemem és te nem hagytál cserben mikor a legjobban szükségem volt támaszra. Megbeszélhettem veled mindent, és te nem dobtál el, ha hibáztam, pedig beismerem, hogy nem egyszer megérdemeltem volna, és minden elismerésem a tiéd, amiért mérhetetlen türelemmel és odafigyeléssel állítottál fel a padlóról, és elérted, hogy a legmakacsabb ember akit ismerek, lejjebb adjon az egójából, magába nézzen, és felismerje, hogy Bassza meg, Ő tényleg szeret..nem az apám, nem kell neki tökéletesnek lennem, hisz a legrosszabb napjaimon is mellettem áll, nem fog elhagyni, és nem vagyok neki jelentéktelen..mellette egyszerre lehetek kislány és igazi nő. Szívesen megyek vele társaságba, a barátai olyanok mint ő, nem aláz meg, nem bánt meg sem szóval, sem tettel. 

Köszönöm, hogy magamra találhattam melletted, mert te úgy szeretsz, ahogy én szeretném, hogy szeressenek. 

Köszönöm, hogy befogadtál a családodba, és igazi családtagnak érezhetem magam. Olyan örök pillanatokat élhettem meg veletek, amelyekről eddig csak álmodozhattam, ha épp egy filmben láttam.

Boldoggá tesz, hogy együtt élhetek veled Gombás András. 

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Szeretlek. 

Boldog évfordulót!